Szerző Téma: 2015 augusztus  (Megtekintve 1284 alkalommal)

Nem elérhető csizmadia_zoltan

  • Újonc
  • *
  • Hozzászólások: 3
    • Profil megtekintése
2015 augusztus
« Dátum: 2015. szeptember 10. - 12:56:48 »
Fogarasi-havasok_2015 https://picasaweb.google.com/116353983531984834643/FogarasiHavasok201502


A végkövetkeztetés(eme)t írom elsőként : nem sikerült elérnem a kitűzött célt, a Nagy-Viszta / Moldovaneau csúcsok elérését. De (helyszíni) tapasztalat szerzésre jó volt a túra.

Előkészületek:

Google Earth, Garmin BaseCamp és MapSource programok (OpenMaps.eu korábbi Közép-Európa térképe – turista útvonalakkal)

https://www.youtube.com/watch?v=MbBomLl2PY8   Hazajáró  Fogarasi-Havasok - A fellegszerű hegyek nyugati gerincén

https://www.youtube.com/watch?v=szC79AVOZK8 Hazajáró  Fogarasi-havasok 2. - Téli túra a Moldovánra

https://www.youtube.com/watch?v=J_t6FBt9_Zo Romania Turistica - Muntii Fagaras - Ep.12 - La 3 pasi de moarte

https://www.youtube.com/watch?v=P_-HObKPi_U Romania Turistica Muntii Fagaras Ep. 2 - Negoiu frate cu romanul

Természetesen a fentieken kivül sok videót és fényképet tekintettem meg.

A saját fényképeim és videóim GMT+1 időzóna értékkel készültek; mivel a nap járása is hasonló ezen a hosszúsági fokon, ezért nem szoktam változtatni.
A videók megtekintéséhez a VLC (video lan client) programot javaslom, mert a hangerőt a maximálisra kell állítani.

A “beszállás” 2015.08.24.-én hétfőn 12:20 körül történt meg a Balea-tónál, A kék-háromszög útvonalon mentem fel a Saua Capráig. Mivel most is sok felszerelést vittem magammal (kb 20 kg), két óra alatt értem fel idáig, de így is volt az útvonal tervezetemben. Ezt követően a tervezett haladási sebességgel mentem a Kis-Árpás felé vezető vörös útvonalon, majd az Arges-patak eredése fölötti részhez vezető lemenetel volt az első jelentősen lassító tényező. Egyrészt itt is voltak sáros-csúszós szakaszok, másrészt a kőzet formációk is odafigyelést igényeltek.
VID00005  https://youtu.be/Qc2ODgyJCug
A katlán falán már ismét gyorsabban lehetett haladni, majd következett a Sárkánylikhoz felvezető szakasz. Itt az előzőhöz hasonló jellegű, de hosszabb szlalom következett. Sok helyen annyira csúszósnak ítéltem meg a talajt, hogy inkább a szikla pikkelyeken másztam tovább.

Elkövettem azt a hibát, hogy kihagytam a déli étkezést. Bár reggel “expedíciós normatívájú” étkezést fogyasztottam (szalonnás tojás), és útközben sokáig cukros teát is ittam, de még a felkapaszkodás során elérkezett a pillanat, amikor éreztem, hogy muszáj ennem valamit. Következő hiba az volt, hogy a “vészhelyzeti” élelem (pilóta keksz) sem külső helyen volt, hanem a zöld hátizsák mélyén, melyet az optimális helykihasználás miatt nagy gonddal rendeztem el (itt voltak a égőfej, gázpalackok és edények). Az energia utánpótlás megtörtént, vizem kellő mennyiségben volt, de a visszapakolás már nem volt sikeres, ezért csak a nagy kék hátizsákot tudtam a hátamra venni; a maradék emelkedős szakaszon külön-külön vittem a kék és a zöld hátizsákot. Mikorra felértem Sárkányliknál levő fordulóponthoz, már sötétedni kezdett. Egyértelmű volt, hogy a Zmeilor ( Capra?) menedékkunyhóhoz kell lemennem, szóba sem jöhet, hogy tovább menjek a Mircea-csúcs közelében levő sátorozó helyhez. ( a Podragel Cabana-val eleve nem számoltam).

Azt láttam, hogy vannak a Zmeilor menedékkunyhónál, reménykedtem, hogy maradt még egy üres hely számomra. Mivel a zöld hátizsákot a karomon tartva araszoltam, nagyon lassú volt a haladásom; ráadásul kilógtak a konyhai kellékek. Az már távolról látszott, hogy a kunyhónál aggodalmasan nézik az időközben bekapcsolt fejlámpám imbolygását. Helyi idő szerint már 21 óra körül volt, mire odaértem. Szerencsére csak egy házaspár volt ott, mint utólag megtudtam, franciák voltak – Avignon-ból.
A román youtube-os videón még csak a piros viskó volt látható, a korábbi sátorozó hely területére helyezték az új, nagyobb kunyhót, mely kellőképp tágas volt.

A tea főzéshez több vízre volt szükségem, mint amennyi maradt nálam, ezért rákérdeztem, hogy merre a van a vízlelő-hely. A képekről már korábban tudtam, hogy 10 percnyire van a közelben, de  a digitális térképen szereplő forrás pár száz méternyire volt. Mivel ők bőven hoztak vizet, ezért nem kellett emiatt bóklásznom a sötétben.
Megfőztem a teát (kétszer 1 liter, valódi kockacukorral), de konzerv melegítéshez és evéshez már nem tudtam rászánni magam, maradtam a  pilóta keksznél.

Azt elhatároztam, hogy nem folytatom a továbbhaladást, visszafordulok. Még a Sárkánylik közelében jóindulatúlag szóltak (amatőr túrázó), hogy további részek sokkal nehezebbek lesznek; azt mondtam, hogy a “három lépés a halál”-ról tudok, emiatt vittem magammal kötélgyűrűket (pruszik csomóhoz) és néhány karabinert, hogy a drótkötelet felhasználva segítsem a zsákok lejuttatását. ( Egyébként “középhaladó” via ferrátázó és “alapfokú” sziklamászó vagyok, ezért önmagában ez a hely nem riasztott el .)

Másnap reggel (08.25) felkerestem a vízlelő helyet, mely nem azonos az OpenMaps.eu-n a közelben jelölt forrással. Azért örülök, hogy előző este nem kellett a sötétben bóklásznom, mert a forrás közelében pár méterre már egy kisebb szakadék oldalfalán vezet az ösvény; és szerencsére nem voltak nedvesek-csúszósak a kövek.
Az új kunyhóról is készítettem videó felvételt. (videó:  VID00006  https://youtu.be/eNwrPv1kecU)

A súlyterhelés csökkentése végett a három konzervemet (3*0,5 kg) a menedékházban hagytam – emberi fogyasztásra még hónapokig alkalmas), kb 0,5 kg kenyeret a természet gondjára bíztam; szemetet sem itt, sem máshol nem hagytam)
A visszaút első pihenőjét a Sárkányliknál tartottam (videó: VID00008 https://youtu.be/wEaraECTkxU); volt némi kisértés, hogy a zsákok nélkül odamenjek a “három lépés a halál”-hoz, de relative sokan jártak a vörös csíkkal jelzett úton, nem mertem felügyelet nélkül hagyni a cuccokat.
Az tűnt fel, hogy sokan érkeznek alulról, a menedék kunyhó felől; mivel nem figyeltem meg az induló pontjukat, feltételeztem, hogy hogy a transzfogarasi út déli szakaszáról, a kolostor környékéről indulhattak érkező túrázók { egy Zerge/Capra-tó körüli táblán KÉK útvonal jelzéssel  mutatták a kunyhó irányát ?! }.

A katlanhoz a lemenetel se nem könnyebb, sem gyorsabb nem volt. (videó: VID00010 https://youtu.be/4JI2VJu9UOY) Most is sokszor inkább a sziklát választottam, mintsem a sáros ösvényt. Csak érdekesség képpen említem meg, hogy a sziklán araszolva egy hölgy kérdezte meg (angolul), hogy szükségem van-e segítségre? / azt nem tudom, hogy a fizikai segítségen kívül esetleg elmeorvosi segítségre is gondolt-e ? :-)  / Az csak egy kis adalék, hogy egy Salvamont pólós férfi kettő, vasárnapi kirándulónak kinéző idősebb hölgyet instruált a sárban való lépésekre; rám nem tekintett, hogy mit művelek a sziklákon.
A katlan fal oldalán történt áthaladást követően – okulva az előző napból, ebédszünetet és hosszabb pihenőt tartottam. Nem siettem, mert a transzfogarasi úttól a szálláshelyemig négy órányi autózás szükséges, ezért úgy döntöttem, hogy a Zerge/Capra-tó mellett sátorozok le éjszakára. Levesporból készült leves mellé gyulai kolbász szolgáltatta az expedíciós ellátmányt.
Mellettem csak egy sátrat állítottak – egy kétgyermekes család töltötte itt az éjszakát (a kislány kb 8-9 éves lehetett, a kisfiú kb 5 éves). Sötétedés után még sokáig beszélgettek, ezért a (buta) mobiltelefonom zenetárából az Il bivacco ( http://youtu.be/9xlBrkKGc0k ) című zeneszámot játszottam le – ezt követően elcsendesedtek :-)

Melléklet: https://www.youtube.com/watch?v=6V35g3PV4Q4 hallható a “főcím zene”, melyet két évvel ezelőtt (2013-ban) kommentáltam.
https://www.youtube.com/watch?v=U4tT39S0rYs a dalszöveg is megtalálható.

Az volt még az érdekes, hogy este keleti irányú szél fújt, mint az elmúlt napokban szokás volt, viszont csakis éjszakára nyugati irányúra váltott, reggel ismét keletire fordult. Az éjjel keveset aludtam, most a hullámzó széllökések zavarták meg a pihenésemet.
Délelőtt a pakolás során nálam érdeklődött egy újonnan érkezett egyén, hogy lesz-e vihar? Csak annyit tudtam mondami, hogy indulás előtt 4-5 napig tartó napsütéses időt írtak Nagyszeben (Sibiu)  környékére, viszont keleten aggasztóan megnövekedett a felhőzet nagysága.
Kb háromnegyed óra alatt értem el a nyereghez, 2000-2400 méter között váltakozó felhőalapot figyeltem meg, közepes erősségű széllel. Utolsó videó (VID00018 https://youtu.be/Nkb_TTyF6So) itt készült és még több fénykép is.
Rövid pihenőt követően megkezdtem a leereszkedést. Tavaly (2014-ben) az “egynapos felszerelést”  tartalmazó hátizsákommal itt mentem le; most viszont a jelentős többletsúly miatt sokkal lassabban haladtam – volt 2-3 szakasz, amikor a zsákot a köveken húztam magam után, a nagyobb szintkülönbség miatt zsák nélkül másztam lejjebb.
Néhányan felajánlották segítségüket: az első alkalommal annak ellenére, hogy világosan mondtam az útirányt is (I'm going down to the Balea-lac) kézzel segítettek feljebb – bár csak navigációs támogatást kértem; egy bajor hegyimentő viszont csomagot is átvett vett volna, de elhárítottam, hogy saját hülyeségem volt ez a nagy csomag. (Amit ennél nagyobb hülyeségnek tartok, hogy kisgyereket az apuka a karjában vitt le.)
A nyeregtől három óra alatt araszoltam le a tóig. Az utolsó fél órában néhány csepp eső esett.


Záró gondolatok:
A következő szezonig gondolkodhatok a taktikáról (keleti oldal):
- láttam terepfutókat semmi felszerelés nélkül; csoport tagként igen kis hátizsákkal (melybe még egy komolyabb hálózsák sem fér el).
- a sátor életmentő is lehet, de többletsúly is; bevállalom-e a kockázatot, hogy a menedék kunyhó(k)ban nincs üres hely, és a szabadban (vagy “gazdaságos” sátorban) aludjak.
- bevállalom-e a hideg élelmezést (azért levesport viszek)

– a Radnai-havasokban az útvonal kényelmesebb volt, ezért nem volt gond az induláskor 20 kg-os felszerelés cipelése.


hasznos információk: http://magashegyiturak.ro